2009. január 4., vasárnap

Mágori Tamás Igaz barátomnak!

Mágori Tamás
Igaz barátomnak!

Messze vagy szívem ezért fáj.
De tudom ide kellett jönnöm,
ezért sóhajom az égbe fel száll.
Ott meghallgatják bánatom, s neked
tovább mondják madár hangon.
Ha egy szívnek fele igaz, s fele hamis.
Érdemel-e tiszta lelket barátnak?
Vagy csak magam csapom be, és
ezzel téged is megbántlak.

Ha te hiszed, hogy szívem
jó fele szeret téged.
Igaz barátként visel karjaiban végleg.
Kibír távolságot, hosszú időt nélküled.
Persze legmélyén egy kőtáblára
oda van vésve a neved.

A barátságunk örök időkre kötöttük.
Ezt idő, pénz vagy nő,
nem változtatja meg.
Egyet kérek csak tőled.
Hogy szívedben egy kőtáblára vésd fel nevemet.