Benedek Elek: A sas

Benedek Elek
A sas

Repül, repül a sasmadár,
Magasba viszi szárnya:
Szemünk elol el-elfödi
A fellegek árnya.

A napba néz éles szeme,
S a fény meg nem vakítja,
Hatalmas szárnycsapással a
Felhot ketté hasítja.

De bár repülni fönt szeret,
Leszáll a földre gyakran,
A földön megtalálja mind,
Mit nem talál a napban.

Hiába tör a napba föl,
Nem lehet, hogy ott éljen!
S bár madarak királya o,
Elveszne ottan éhen.

Szállj, szállj, ó sas, a földre le,
Itt van az élet, itt van!
Köszönd a földnek, hogyha még
Ero van szárnyaidban.

Ez ad ételt, ez ad italt
Gyermekeidnek s tenéked...
Szállj, szállj, ó sas, a földre le,
Itt az igazi élet!

Győrffy-Deák Éva Barátok

Győrffy-Deák Éva

Barátok

Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,
Ha a tükörben fáradt az arcod,
Ha fáj, amit el kellett engedned,
Ha életed álmát nem teremted,
Ha múltad sebeit feltéped éppen,
Ha elcsüggedtél ebben a létben,
Ha nem repít tovább a vágyad,
Ha nem érzed hozzá a szárnyad,
Ha bűntudat kínoz az útért,
Ha könyörögsz további hitért,
Ha ítélkeztél magad felett,
Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor tudd, hogy ott vagyunk veled,
Akkor gyere, és nyújtsd felénk kezed,
Akkor hagyj csak ott minden hibát,
Akkor gyere és mondd el, mi bánt,
Akkor, ha akarod, hallgathatunk,
Akkor nevethetünk és játszhatunk,
Akkor öltözz, hogy sétáljunk egyet,
Akkor tudd, hogy béke van benned,
Akkor lehessünk fény a vállad felett,
Akkor lásd meg saját mély gyökeredet,
Akkor erős faként az égig nyújtózz,
Akkor erőt meríts az újabb úthoz.

Ha a jövőt már nem féled,
Ha a pillanatot átéled,
Ha belélegzed a fényedet,
Ha megéled isteni lényeged,
Ha boldogan, magasan szállsz,
Ha tükörben ragyogást látsz,
Ha örömed az égig ért,
Ha elértél egy újabb célt,
Ha táncolni, nevetni vágysz,
Ha ehhez épp társakra vársz,
Ha szárnyalni tudsz a széppel,
Ha együtt repülsz épp a léttel,

Akkor gyere és mondd el nekünk,
Akkor segíts, hogy együtt legyünk,
Akkor fogd át mindkét kezünk,
Akkor te mutass példát nekünk,
Akkor világíts át a vállunk felett,
Akkor megérthetjük, amit kellett,
Akkor hisszük az isteni sorsunkat,
Akkor meglátjuk újra az utunkat,
Akkor megérezzük, hogy merre, hová,
Akkor együtt repülhetünk tovább.
Akkor közösen vagyunk angyalok,
Akkor fényünk mindenen átragyog.

Kormányos Sándor Az éjszaka hangjai

Kormányos Sándor
Az éjszaka hangjai



Éjszaka van de a hold világít
s fénylő pontok a csillagok,
hűvös szellő terít a fák közt
ázott avar illatot.

Az éji csöndben sóhajt az erdő,
a távolban egy bagoly felhuhog,
portyázni indult a tollas vadász,
ő éjszaka kezd el,egy új napot.

A hallgatag fák közt kis zöld fények
cikáznak,a sötétben szerteszét,
s fázós bokrok közt terítik
apró szárnyaik halk neszét.

A holdvilágos ösvényen keresztül,
egy róka árnya átszökik,
lompos farka úszik utána,
vadászni kell, s az éj rövid.

A falu felől,kutyák ugatnak,
bánatukat zengik,az égre fel,
kerek a hold ,és valami fáj
érzik,ilyenkor sírni kell.

Ám az éjszaka hangjain túl,
a távolból már a hajnal int,
vackára indul sok éji vándor,
hisz lassan reggel lesz megint.

Komáromi János Angyali mese

Komáromi János
Angyali mese



Kicsi angyal könnye pereg
vigasztalja égi sereg.
Elveszett a glóriája
egyik felhőn sem találja.

Ezüst fényű, kicsi ékszer
viselése sosem kényszer.
Büszke volt rá nagyon-nagyon
értéke nem kincs vagy vagyon.

Hold sugárból éjjel szőtte,
szeretete fogta össze,
fényét tiszta lelke adta.
Vigyáz reá, megfogadta!

...és lám, mégis nyoma veszett!
Szégyen, hogy mindez megesett!
Hol lehet most?- kérdi ríva,
társaira tekint sírva.

Kutat szemük messze nézőn,
szól az egyik együtt érzőn:
Talán leesett a Földre.
Rosszul tetted a felhőre.

Kicsi angyal egyet gondol,
megmenekül tán a gondtól,
alászáll most, le a Földre,
glóriáját megkeresse.

De a Földön merre, hova?
Mennyit kell kóborolnia?
Melyik utat is szeresse?
Hagyja, hogy szíve vezesse!

Könnyem potyog, lábam fárad,
nem láttad a glóriámat?
Így kérdez meg minden embert,
de glóriát senki nem lelt.

Lován léptet szelíd lovag,
kész elűzni a gondokat.
Vidám szívű, de magányos,
ahogy ez már hagyományos.

Ha valaki sír, meghallja!
Tudja, ezt Ő nem hagyhatja!
Keresi, hogy hol segítsen,
bánat már ne keserítsen!

Kicsi lány ül az út szélén,
könnye csorog fehér ingén.
Lehajol hát szelíd lovag:
Meséld el a gondjaidat!

Angyal voltam fenn az égben,
boldog voltam, vígan éltem.
Minden bajtól védett... az ám...
fejemen a szép glóriám!

Elveszett, most mit tehetek?
Boldog most sosem lehetek?
Hordjam folyton bánatomat?
Nem látják már mosolyomat?

Szelíd lovag átöleli,
simogatja, becézgeti:
Ne sírj édes, kicsi angyal
megbirkózunk minden bajjal!

Én megóvlak, megvédelek
s nem kell más, csak szereteted.
Lelked tiszta, láttam rögtön,
boldog leszel itt a Földön!

Mosolyog már kicsi angyal,
nem törődik már a bajjal.
Kinek kell a glóriája,
ha lovagját megtalálta?

A mesének ezzel vége,
meghallgatni tán megérte.
Ha jól figyelsz megtalálod
sorok közt a tanulságot.

Kincseidet elvesztheted,
de őrizd a szereteted!
S könnyeiden át meglátod
Ki hozza a boldogságod!